Dénes - Vércse100: 1 - 1
2019.08.17, a 7 héttel ezelőtti sikertelen próbálkozás visszavágója...
A Vércse egy 102 kilométeres teljesítménytúra Tatabányáról Oroszlányba, fele a Gerecsében, majd fele a Vértesben. Instant túra, vagyis az év bármelyik napján lehet teljesíteni, a teljesítést a pálya 13 pontján elhelyezett QR kód azonnali beküldésével lehet igazolni.
Egy viszonylag hűvösnek előrejelzett napot választottam, bár a 14-24 C is már vagy 10 fokkal több az optimálisnál, de nyáron, a mostani nagy hőhullámok között egész jónak számít. Utolsó napon aztán az előrejelzés felkúszott 28 fokra (aztán be is jött), de ekkorra már teljesen rákészültem.
Az én erőnlétemmel, ebben a viszonylag melegben - kocogva ahol lehet, de beleszámítva az éjszakát, a különböző megállókat és a fotózást - ez várhatóan cirka 20 órába telik majd, úgyhogy egy bő fél fejlámpás éjszaka mindenképpen benne van az évnek ebben a szakában.
Éjjel-nappal vagy nappal-éjjel?
Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Az elsőt választottam. Legyek túl az éjszakán még pihenten, aztán ha valami probléma adódik - mint 7 hete (0-1: https://www.facebook.com/dns.papp/posts/2854771181231018) - azt biztonságosabb világosban a hazai pályán (a Vértesben) kezelni. Szerencsére nem adódott...
Így tehát terv szerint éjfélkor indulok, és este 7-8 körül végzek majd, és így még kis csúszás esetén is természetes fényben elérek Oroszlány határáig.
Este tehát autóval Oroszlányba, onnan az utolsó busszal Tatabányára... bemelegítésként már sötétben felgyaloglás a Turulhoz, majd tovább a Ranzinger kilátóhoz, ott van a Vércse kezdőpontja.
Felérek. Mivel van még pár perc éjfélig, egy kis kapcsolattartás még belefér azokkal, akik tudnak a projektemről.
Aztán beolvasom a nyitó kódot, és nekivágok a sötét erdőnek.
Az erdei állatoktól egyáltalán nem tartok, éjszaka sem, tudom, hogy úgyis kikerülnek, ha nem lepem meg őket - márpedig fejlámpával elég nehéz lenne meglepni őket... Az egyetlen nehéz dolog számomra a Ranzinger kilátó melletti elhaladás sötétben, nem tudom miért, ettől tartok. Ezt a vasszörnyet nem sikerült megszeretnem... durva monstrum, mint az Eiffel torony közelről... próbáltam nem ránézni, de nem sikerült. Mindegy, túl vagyok rajta.
Terv szerint kb. reggel fél hatig tart majd a fejlámpás szakasz - és eddig van igazán esélyem is állatokat látni. Ebben nem is kellett csalódnom. Rengeteg szarvas, őz - a legnagyobb rudli vagy 25 tagú lehett fenn a geodéziai torony előtt - vaddisznók, és még egy muflonpárt is láttam. Csodálatos, ahogy a világító szempárok megjelennek körülöttem, vagy csak az ágak reccsenéséből hallom, hogy volt ott valami. Nem a legjobb alvóhelyet választották szegények a turistautak közelében… elnézést kérek, ha esetleg olvassák...
A kilátó után szinte rögtön van egy rövid, de igen durva lejtő, most szerencsére nincs sár, de így is jól jönnek a botok a leereszkedéshez. Túl vagyok rajta... aztán már a vízszintesen, egy aránylag sima helyen kis gödörbe lépek... bal boka bebicsaklik... a 2. kilométernél vagyok még csak. Eszembe jut a 9 évvel ezelőtti prágai maratonom, ahol a 30. méteren (!) ugyanez történt, és 3 km után fel is kellett adnom. Most is továbbmegyek, de nagyon figyelem, mi történik. Tudok vele haladni, nem dagad be, és szinte nem is érzem. (Ez így is maradt kb. a táv feléig, akkortól viszont már nem úsztam meg).
Telihold, csillagok. Egy nyíltabb szakaszon még Vértestolna előtt ki is próbálom (fotó): gyalogolni még lámpa nélkül is lehet. Erre később aztán szükségem is lett, amikor kifogyott a szufla az új szuper lámpámból napkelte előtt háromnegyed órával, és egy fél órán át gyalogolnom kellett, ahhoz elég volt a hajnali derengés fénye is.
Aztán végre kivilágosodott. Szeretek ugyan lámpával is futni, 1-2 órákat, igazán hangulatos, meg minden, de most már valahogy elegem volt belőle. Jó végre látni a környezetet, a tájat.
Kicsit a tervemtől elmaradva haladok, de már túl vagyok a 2 mumuson, a Gerecse tető és a Bányahegy meredekén, a többi emelkedő már jól gyalogolható lesz. És túl vagyok az éjszakán, amikor azért minden igyekezet ellenére lassabb a haladás. Plusz túl vagyok már vagy 4 elkavaráson, a navigációm ugyan elég hamar rám szólt mindig, az egyiknél mégis sikerült beletennem vagy egy plusz kilométert.
Koldusszállás, vadászház. Autók, emberek, már reggel fél hétkor. Töltenék a csapról, mondják, nem ivóvíz. Legutóbb ittunk belőle, akkor nem volt, aki szóljon - semmi bajom nem lett. Sebaj, úgyis vár a saját lerakott vizem Tornyópuszta előtt, pár kilométerrel odébb.
Somlyó tető, Vércse pont. Gyönyörű körpanorámás kilátás, tiszta idő. Most csak keveset élvezem.
Pár perccel később, a Somlyóhegyi turistaháznál engedélyezek magamnak egy kávészünetet nyújtással egybekötve. Ez utóbbit párszor majd megismétlem a nap folyamán, nagyon hasznos a jó mozgás megtartásához.
A turistaháztól hosszú enyhe lejtő szinte Nagyegyházáig.
Ja, Nagyegyháza. Az egész nap talán legunalmasabb része ez a szakasz... nem is tudom, hogy lehet az OKT része.
Szárliget. Nyitva az ábécé. Így is terveztem. Kávé, péksüti, és nyomás tovább. Legutóbb Katával itt sziesztáztunk jó fél órát, de akkor jobban álltunk idővel. Az állomás melletti csapból elfelejtek vizet tankolni, de továbbmegyek, mert bár tudom, hogy a pár száz méterre lévő kék kút sajnos nem működik (már a www.kozkutak.hu is tud róla), de legutóbb felfedeztem egy családi ház előtti utcafronti csapot, és ezt most igénybe is veszem.
Aztán Csákányospuszta, Mária szakadék. innen már hazai pálya, a Vértes. Jó érzés... A Vérköreim és más túrák során számtalanszor jártam itt.
Felérek. Majd Vitányvár, Rockenbauer emlékfa. Legutóbb eddig jutottam, itt kellett a szívzűröm miatt feladnom, 62 km környékén. Most semmi gond, jól vagyok, jó erőben is érzem magam. Az egyetlen komolyabb holtpontom 20 kilométernél volt, akkor a feladáson is gondolkodtam (mit keresek én itt), szerencsére nem volt éppen arra alkalmas hely.
Szarvas-kút (nincs víz), Mátyás-kút (folyik), Várgesztes Zsigmond-kő (kis kitérő), kód olvasás, öröm. Legutóbb eddig már nem jutottam el, illetve csak “versenyen” kívül. Lenn, Várgesztesen a fekete csap működik, mosdás, vizezés, már kezd melegedni az idő.
Átbukok a hegyen, Kőhányáson már vár a terülj-terülj asztalkám, amit előző este még Oroszlányba menet bekészítettem magamnak. Bekevert izo+BCAA, kávé, kóla, citromos víz, gélek, nápolyik, TUC keksz. Kicsit túlbiztosítottam magam, de nem lehet előre tudni, mit fogok éppen megkívánni, amikor odaérek. A hátizsákból kirakom a felesleges dolgokat, fejlámpát, cserepólót, dzsekit, a melegben már nem lesz rájuk szükség probléma esetén sem. A depózás 9,5 percig tart, pedig alig csináltam valamit... le lehetek agyilag lassulva.
Innen már csak egy Tókör a célig. Plusz közben még 3 hegy.
A Csáki-vár emelkedője után a Mindszentpuszta utáni jön, majd tovább le Gánt felé a kéken. Ott vár majd a saját lerakott vizem - ez egy igen hosszú szakasz lenne enélkül. Nem is tudom, mások hogyan oldják meg. A sárgán át a kék másik ágáig, itt szokás szerint ismét sok szarvast látok, még többet hallok.
Ez a harc lesz a végső - az utolsó hegy, fel a Géza-pihenőhöz. A meredekebb része max. 1 km, de gyalogolva nem nehéz ez sem.
Megvan, pár gyors fotó Géza bá'val, csekkolás a Vércse ponton. A kód nem megy el... Pár percig még próbálkozom, mert itt amúgy nem szokott gond lenni. Nem sikerül, továbbmegyek...
Kb. 12 km van hátra, de szinte végig enyhén lejt. Jól tervezhető.
Számolok. Ha sikerülne nagyjából végig futni, meglehetne a 20 órán belüli idő. Ez elég jó motivációnak bizonyul.
Dobay-kút, az utolsó ellenőrzőpont. Itt sem megy el a kód, még az előző sem. Nem foglalkozom vele túl sokat, de azért bosszant... 100%-os lefedettség, aha... Oroszlány központjától 5 km-re nincs mobilnet.
Aztán a városhatár előtt 1 km-rel létrejön a kapcsolat. Kis bűvészkedés a QR kód olvasó app historyjában, és végre regisztrálja az utolsó két pontot is.
Nyomás tovább a célig. Ez elég lehangoló szakasz, viszont jól futható. Már elképzelem, hogy még nem lesz kinn senki a szervezőktől, mert későbbre várnak az addigi átlagom alapján. Meglátom a sportcsarnokot... óriási hangzavar, tömeg, a másnapi rally bemutatkozása zajlik a főutcán.
Célkód leolvasása, 19:53:51.
Korelnök lettem itt is, mint a futós Vérkörön és az UTH84-en... az egyik szemem nevet csak.
Ismétlés várhatóan november elején, a "lányaimmal". Vegyük úgy, hogy ez volt a pályabejárás.
Az érem gyönyörű…
Aki esetleg kedvet kapott hozzá: www.vercse100.hu
