Megvan az új próbatétel. Egy olaszországban élő barátom (és cége) részleges segítségével részt veszek a Firenzei maratonon jövő hétvégén. (www.firenzemarathon.com)
Most is két lehetőség van: megnézem mire vagyok képes - vagy örömfutás, fényképezőgéppel.
Bár az előzetes célnak megfelelően a nevezéskor az első lehetőség volt nyilvánvaló, egyre jobban húzok a másodikhoz. Hiszen azt már tudom, hogy mire vagyok képes felkészülten és pihenten a maratonon, ha a körülmények is megfelelőek, azt meg talán nem érdemes tesztelni, hogy ilyen szeptember után mit tudok kihozni magamból, hiszen ilyet úgysem teszek többet. (A kisördög persze bennem van: nem lehet-e, hogy teljesen kipihentem magam? Csak akkor derül ki, ha kipróbálom...) Ráadásul a városból sem látnék semmit a nagy küzdelemben.
Az viszont egyedülálló lehetőség, hogy a firenzei nevezetességek között futhassak, és kiélvezzem a futás minden percét. Ide úgysem jövök többet. Ha külföldi versenyre mennék legközelebb, az Párizs vagy London lesz.
És a két mód között csak fél óra különbség van...
Szóval jövő pénteken utazunk autóval. Tartok is tőle egy picit, a hirtelen bejött téli időjárásban milyenek lesznek a hegyi szakaszok, meg jó lenne egy váltótárs is a vezetésben. És a kinti zavargások miatt is. Nálunk is ilyen miatt maradt el a tavalyi maraton.
A pálya egyébként jónak tűnik: az első pár km lejtő - jól bemelegszünk, és felpörög a lábunk - aztán végig síkság.
Még valami magyar zászlófélét és címkéket kell applikálni a szerelésemre, bár lehet, hogy fölösleges: ugyanezek a színek lesznek az olaszokon is, a kutyának sem fog feltűnni. Talán többet érne egy Hungary felirat a hátamra és a sapkámra.
