Egy speciális terepfutó versenyen vettünk részt, mi Anitával voltunk párban.
"Ez az a verseny, ahol nincsenek győztesek, csak túlélők."
A verseny neve: Szimpla Élmény. (Versenykiírás: http://terepfutas.hu/dupla-szimpla-elmeny/)
Ez egy két fős terepfutó csapatverseny a Mátrában. A csapatverseny ezúttal azt jelenti, hogy a pároknak végig együtt kell haladniuk a verseny során, sosem lehetnek 2 percnél távolabb egymástól. Ezt a részét nem is volt nehéz betartanunk... :)
36 km a Mátrában, 1680 m szintemelkedés és persze ugyanannyi csökkenés, szintidő 6 óra.
Kétszer kell felfutni a Kékesre... no meg le.
Útvonal: Mátrafüred - Kékestető - Parádsasvár - Kékestető - Mátrafüred.
Térkép és szinttérkép: itt
Már korábban felfigyeltem erre a versenyre, de nehéznek találtam, a szintidőt szűknek. Aztán az idén, a sok gyűjtött terep-kilométernek köszönhetően, és felbátorodva a több 50 km-es vagy hosszabb teljesített teljesítménytúrán, már elérhetőnek tűnt a Szimpla is, éreztem, hogy eljött az ideje.
A Gerecse 50 közös teljesítménytúránk után a pozitív tapasztalatok fényében pedig természetes módon adta magát, hogy Anitával szeretném teljesíteni. Ő pedig némi tanakodás (és hosszú hallgatás) után szerencsére igent mondott.
Talán még nem sejtette, mit vállal... igaz, én sem.
Két nappal előtte felszerelés-kiegészítés egy sportáruházban: top, sild, gélek, BCAA, + ez+az.
Mivel a verseny vasárnap reggel 8-kor kezdődött Mátrafüreden, hogy ne kelljen (ismét) fél négykor kelni, Fehérvárról már szombaton elutaztunk, és helyben szálltunk meg.
Út közben Budapesten egy futóboltban lábállás diagnosztika, majd cipő válogatás. Annyira profi, alapos és kedves a kiszolgálás, hogy egy kis reklámot igazán megérdemel a MaratonMan Depo.
Így aztán volt időnk még "turistaként" is meglátogatni Kékestetőt. Anitában igen-igen régi kellemes emlékeket idézett, nekem pedig - bár már számtalanszor (na jó, csak 14x) felfutottam és egyszer fel is bicikliztem - jó volt most végre "civilben" is megnézni.
A csúcskő közelében lévő szomorú motoros emlékhelyen elég sok időt eltöltöttünk. Minden koszorú, minden kopjafa, minden kép egy emberi élet....
Ezt minden évben megnézem a Csúcsfutások alkalmával, de most több idő volt szemlélődni és nem volt tömeg sem, rajtunk kívül 4-5 turista lézengett a környéken.
Több kép ITT.
Elkészültek a kötelező fotók is, a toronnyal,a csúcskővel, és mókázással.
A VERSENY
Nem voltak túl jók az előjelek. Anita torokgyulladása pár nappal a verseny előtt nem sok jót ígért, mint ahogy az én 9 nappal előtte egy banális eséskor szerzett térdsérülésem sem. Mindkettőnek jelentősége lett a verseny során, szerencsére nem végzetes.
Kelés korán, egy kis péksüti, plusz egy fehérje + szénhidrát turmix reggelire, vitaminok bevétele, aztán nyomás a szállásunktól egy bő km-re lévő rajthoz, természetesen gyalog.
Előzetesen haladási tervet készítettem, figyelembe véve az emelkedőket, lejtőket, az előzetesen futhatónak és futhatatlannak ítélt szakaszokat.
Az elv nagyjából ez volt: lefelé és vízszintesen mindig futunk, felfelé csak az enyhe emelkedőkön, egyébként gyaloglunk, a durva részeken túrabottal segítve magunkat. És pulzuskontroll mindenek felett, mivel ez számunkra - a várható teljesítési időt figyelembe véve - ultratávnak minősül, így nem szabad idejekorán ellőni a puskaport.
A fentieket sikerült is betartanunk.
Frissítési terv is volt - de nem igazán tartottuk be. Meglehetősen kevés bevitt kalóriával oldottuk meg, sok kaja megmaradt, igaz nem is volt talán többre szükség, mert "kényelmes" aerob tartományban mentünk majdnem végig. Az Anita pulzuszónáit sajnos még nem sikerült előzetesen belőni, így az enyémet vettük figyelembe, a nekem szokásosnál 6-8 ütéssel alacsonyabb átlaggal mentünk végig, és az a tempó neki is jó volt. Hogy ez működik, azt már korábbi hosszú futásokon sikerült kitapasztalni.
A térdsérülésem már az első Kékes lejtmenet közepétől bejelzett, végül 2 fájdalomcsillapítóval abszolváltam a távot. Lefelé sajnos így is igen belassultam, nem szerettem volna nagyobb sérülést összeszedni.
Anita gyomra az előző napi gyógyszerit meghálálta: egy kis eléhezés, nem kis gyomorpanaszok... de igen hősiesen viselte, önmagát többször legyőzve, a teljesítésnek alárendelte a problémáit.
Egyikünk felfelé, másikunk lefelé volt gyorsabb... Ha nem kellett volna együtt menni, összességében haladósabb lett volna: de hát ez a Szimpla Élmény... nem hagyhattuk el egymást.
Meleg, de nem annyira. 21-31C. A nagy hőség elmaradt. Kis szél.
Brutál lejtők és emelkedők, Sombokor lefelé, csúszáshatáron, négy lábon a túrabotokkal, mások pedig ki hogy: fenéken csúszva, fától fáig ereszkedve.
By the way, a botok: nem lett volna meg nélkülük. Sokan belassultak az emelkedőkön, mi egyenletesen toltuk. Semmi combfájdalom.
frissítés
szintidő, útvonal hossz: track - kiírás
szerencsére nem ott értünk le a hegyről, ahol a Csúcsfutások után szoktunk, hanem in the very centre of the village, így épp hogy, de beértünk.
"Szintidőn belül túléltük! 36 km, 1680 m szint, 5 óra 53 perc. Szimpla élmény
(Anita)
A célba érve HIDEG VIZES törölközőt kaptunk a nyakunkba! Ezzel Csanya - aki ezt az állat útvonalat kitalálta - a szívünkbe lopta magát. Ezért lehet, hogy mégsem kizárt, hogy jövőre is eljovunk.
Azt pedig nem tudom elképzelni, hogy lehet ebből a körből kettőt lefutni.
(Dénes)"
Képek
Eredményhirdetés: tényleg nem hirdettek győztest! Bennünket másodikként szólítottak a pódiumra, ahol Csanyától megkaptuk a teljesítésért járó dögcédulákat:
