Várpalota - Bátorkő vára - Öreg Futóné kilátópont - Tés - Római-fürdő - Jásd - Széchenyi kilátó - Burok-völgy (OKT) - Bakonynána - Baglyas-hegy - Inota - kilátó - Várpalota
A terven - 12 órán - belül voltunk, de mennyire nem úgy, ahogy gondoltam...
25-nél Jásd, kút, töltekezés... és szívbaj.. már régen volt... van, hogy 2 percig tart, van, hogy órákig. És pont a Tési-fennsíkra vezető hosszú meredek következik, amelyet így még rendesen gyalogolni sem fogok tudni.
27-nél, a kilátónál, az emelkedő felénél kb. feladtam. Kiszállok. A többieket elengedtem-"elküldtem", ültem majd' fél órát, pár válasz az érdeklődőknek, majd elindultam rövid úton Tésen át vissza Várpalotára. Aztán 29-nél, a fennsíkra felérve átgondoltam, ha már úgyis felértem, innen igen hosszan, egész Bakonykútiig szinte végig lejtene a pálya, tehát elindulok, megteszek amennyit tudok, talán végig is megyék mégis gyalogolva, mert a futás ugyan már nem megy, de úgyis vagy 25 óra a szintidő, csak a kijárási tilalom a korlát, de ha nem akarom, az sem... de aztán lejtőkön mégis ment a kocogas, ha kis szünetekkel, és lassan is. Legfeljebb kihagyom a hátra lévő 2 hegyet, a Baglyast és a Várpalota fölött lévő kilátót, ha rosszul állok időben. B terv és C terv.
Odaérve, a Burok-völgytől megijedtem, nem mert sokat lassított volna, hiszen többnyire már csak gyalogoltam... de mi lesz, ha ott történik velem valami, és még térerő sincs... inkább mentem fölötte a kicsit hosszabb kéken Bakonykútiig. Jó döntés volt.
Aztan a Baglyas. Igen tartottam tőle ilyen állapotban, fel tudok-e egyáltalán menni. Nagyon hegyes az a tüske a szinttérképen. A 15 perces emelkedője vagy 45 percig tartott, vagy 20 megállással és néhány leüléssel. Mint a hegymászók 7000 méteren, pont így képzelem. Pár lépés, pihenés, pár lépés, pihenés.
Felérve számolgattam... még így is beérhetek időben (este 8-ig haza is kell érnünk Fehérvárra). Szerencsére az utolsó 15-ön már jóval több lesz a lefelé. Azért még volt 1-2 meglepetés emelkedő.
Aztán lassan rámsötétedett. Fejlámpát persze nem hoztam, kb. 2 órával hamarabb gondoltam végezni. Azért az inotai depóba (11 km-rel a vége előtt) be akartam tenni egyet a biztonság kedvéért, de elfelejtettem. Szerencsére terepen nincs fényszennyezés, és a szemem sokáig tolerálta a szürkületet. Napnyugta után háromnegyed órával még láttam, amennyire kellett. Volt még 10 percem a várpalotai aszfaltig, már épp gondolkodtam, hogy a telefonnal fogok világítani, amikor fentről jött a segítség. A felhőket éppen elfújta az akkor már viharossá váló szél - megérkezett az ígért hidegfront - és Teliholdnővér mutatta az utat. Pont, amennyire kellett.
Ekkor már viszonylag jól voltam, kb. az utolsó bő órára megszűnt a ritmuszavarom, közel 6 órán át tartott. Nem tudom, mitől szűnt meg, mint ahogy azt sem, mitől indult be a jásdi pihenőnknél. Pedig nem első eset, csak sportoláskor ritka.
Józsiék végül előttem 6 perccel értek be, így a befutó somlóit/sajttortát már együtt kaptuk meg a főszervezőtől. És a gyönyörű, igényes érmet, amely a hátulján tartalmazza a pálya sematikus rajzát is.
Azért örülök, hogy nem kell visszamenni emiatt... Jöhet két másik hatvanas, a Gerence-kör es a turULTRAil. Meglátjuk. Aztán majd ez is még valamikor.
Futókirándulás 62 km 1400 m szinttel (Garmin).
