A hír: életemben először az első 100-ba kerültem maratonon. :)
Hogy hányan voltak, ne is kérdezzétek. :)
(De nem is titok: http://www.oxigenklub.hu/Results/2010/om/Egyeni_Teljes.pdf)
Utolsó napig nem tudtam eldönteni, hogy mit fussak, mit próbáljak ki. Próbáljam végigfutni egy a prágai célidőnél (ott majd szeretnék 4h körül beérni) 10-15 perccel lassabb, de egyenletes tempóval végig, vagy fussam a majdani céltempót, és azt teszteljem, hogy azzal meddig jutok el, mielőtt jön a fal.
Aztán az első mellett döntöttem, talán hogy megajándékozzam magam egy sikerélménnyel, ami már régen volt maratonon. Ez persze azért nem volt borítékolható.
Ennek megfelelően induláskor beálltam a sor végére, máshova nem is tudtam volna, mert az utolsó másodpercekre értem a rajthoz, mivel nem volt segítőm, és a csomag leadás és az öltözködés a mostoha körülmények miatt lassan ment.
Ja igen, a körülmények:
Szinte ideális futóidő, 9-10 fok, szeles, de ezt az erdőben csak kevés helyen lehetett érezni. (Kivéve az utolsó órát, amikor már nagyon hűtötte a vádlimat, féltem is a görcstől.) Az eső előtte egész éjszaka esett, így esős futamra készültem fel, de végül a verseny közben csak a levegőben lógott.
A versenyközpont elég egyszerű volt, de volt öltöző és csomagmegőrző sátor, igaz, nem lehetett leülni és sáros volt az alja.
Ruha: Alul rövid, felül hosszú vékony, helyben döntöttem el, összességében sikeresnek bizonyult a választás.
A pálya: végig erdei földút, 8 kör a Nagyerdőn, 5306 m körönként, kivéve az elsőt, amely 253 méterrel rövidebb volt.
(==> az első négy kör picit kevesebb, mint a táv fele.)
Az út szinte tökéletes, elnyelte az éjszakai vizet, a pocsolyákat mindenütt könnyen ki lehetett kerülni.
A teljesen síknak hirdetett maraton szintkülönbsége végül is nem marad el a budapestitől, sőt. Nem gondoltam volna, hogy ennyi domb van Debrecenben, pedig elég sok időt eltöltöttem már ott. Egy kör így nézett ki:
persze, ezek a valóságban nem hegyek, de az utolsó órában már egyik "tüske" sem esett jól. (Az meg picit gyanús, hogy a szinttérkép nem a kezdőmagasságon végződik. Szerencsére a valóságban ott végződött... :) )
A hátsó szakaszban kerestem gyorsan egy ránézésre megfelelő társat, akivel aztán tartósnak is bizonyult az együttlét: jó hangulatban 6 kört mentünk együtt. 31 kilométert.
Végig beszélgettünk, másfél óra után már debreceni közös ismerősöket is sikerült találnunk. (A „srác” (M45 :) ) magas pulzussal futott, mondtam neki, hogy azzal csak legfeljebb 30-ig fog rendesen eljutni. Bár végül majdnem rám cáfolt, de lényegében mégsem, ha a falat el is kerülte.) A 6. körben aztán már kezdett lassulni, vele én is (figyelmetlenség!), aztán közös megegyezéssel elváltunk.
Próbáltam gyorsítani, mert nagyon „jól” éreztem magam, de nem nagyon ment, nem esett jól. Cserébe nem is lassultam, illetve tudtam nagyjából a középső körök idejével haladni. Viszont az egyéni frissítéssel már sok idő elment (út szélén hagyott hátizsákról nylon le, bontás, keresés, visszazárás, nylon fel), ez látszik meg a két utolsó kör idején. A saját frissítés egyébiránt a 7. kör előtt egy X-Iont Marathon gélt jelentett, a 8. körben egy szárított gyümölcsös szeletkét. Addig csak a hivatalos frissítést használtam, ami az előzetes kiírásnak megfelelően víz és "energiaital" volt. Bíztam benne, hogy az utóbbi csak elírás, és igazából valamilyen isoitalt takar majd, de sajnos nem. Igaz, szerencsére nem is energiaital volt (azokat nem igazán maratonfutáshoz találták ki...legfeljebb a végső stádiumhoz jó, szerintem), hanem valamiféle hígított szörpnek ítéltem. Azért, ha tudom, vittem volna inkább sós vizet és Ca, Mg tablettát. (Azóta már beszereztem sótablettát, és többet nem is megyek nélküle ilyen távra, de már 30 fölé sem.) A sótlan, édes "energiaital" hatása meg is lett: 25k-tól már csak lötyögött a hasamban a lé, nem is nagyon ittam rá, fölösleges lett volna. Ki is száradtam, de a hűvös időnek köszönhetően csak a legvégére.
Aztán az utolsó kör elején (a lassú egyéni frissítés után) váratlan segítséget kaptam, 2 futó megelőzött elég jó tempóban. Elmentem velük, jól is esett, de úgy látszik, csak résztávoztak, mert kb. 1 km után elkezdtek gyalogolni. Egyedül ismét nehezebb lett (fejben), percenként kellett magam figyelmeztetni, hogy miért is vagyok itt. Aztán a vége előtt másfél km-rel szerencsére ismét kaptam egy nyulat, egy cingár fiatal személyében. Nem bánta, hogy beálltam mögé, és csak a cél előtt 200 m-rel, a kör legnagyobbnak számító emelkedőjén szakadtam le kicsit, csak hogy egyedül legyek majd a befutóképeken. :)
A célom nagyjából teljesült, futottam egy jó hosszút, a „falnak” a közelében sem jártam, meg sem fordult a fejemben, hogy gyalogoljak, és az utolsó 5 km-ben még sikerült nettó hatpercesen belül haladni. És végig jólesett.
Összességében tehát elégedett vagyok magammal (meg nem is), bár nehéz volt a vége, de jobb motivációval és koncentrációval könnyebb, vagy legalább gyorsabb is lehetett volna. Fejben is kell tehát fejlődnöm Prágáig, illetve elővenni a régi dolgokat, amikor még nem csak úgy elmentem maratont futni.
Most úgy gondolom, hogy 4:05-öt elég jó biztonsággal teljesíthetek ezzel az alappal. Csak hát az a 4 óra... szép volna... ebben a korban... ilyen súllyal... :)
A szervezés teljesen rendben volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a versenyt. Tájfutóknak különösen :), akik megszokták a mostoha körülményeket. Közben engem sem zavar, de előtte és utána jó lett volna egy hely, ahová legalább le lehet ülni, öltözni vagy pihenni.
A verseny teljesen ingyenes, de szinte semmiben nem marad el a nagy maratonoktól. Megvolt itt is a tésztapartitól, a pontos távon és a korrekt időmérésen át, a pólóig és befutó éremig minden. És a befutó érmen az áll, hogy: I. 
Sajnos ez a maraton sorszáma, nem az enyém.
A tavaszi erdő nagyon szép volt, még 30-nál is tudtam csodálni:).
Ez a körpálya nekem ideális volt, belátható kis célokra bontva, de mégsem szétaprózva nagyon jól tagolta a maratoni távot. Maratont még nem futottam körözve, hacsak az ultrák résztávját nem tekintem annak, bár azoknál az 1-1,4 kilométeres körök azt hiszem túl rövidek lennének maratonhoz. (de annak meg előnye, hogy a frissítés tetszőlegesen ütemezhető, ami az ultránál már előny).
Kár, hogy olyan messze van, mert kedves barátaim és futótársaim egy részét csak ez tartotta vissza, hogy eljöjjenek velem...
A verseny honlapja: http://www.oxigenklub.hu/kezd.php
Képek a pályáról: http://picasaweb.google.com/oxigenklub/OXIGENNAGYERDEIMARATONPalyaUtvonala
