Idei receptem:
K100 =
0,35 * K100
+ 0,65 * K100.
Egy már feladott, majd mégis teljesített Kinizsi.
3:0.
Nem a kedvencem a Kinizsi Százas (100) a százasok között. Talán túlhypeolják, bizonyos szempontból bosszantóan nem halad a korral, hirdetett egyszerűsége álságos, mégis, van egy egyedi légköre, ami akár még tetszhet is. És hát az egyik, ha nem a legnehezebb százas a 3100 m szintkülönbségével, amely szintkülönbség persze nem lépcsőn járásból vagy sima utakból adódik össze, hanem vannak kimondottan technikás és veszélyes meredekek, mint a Kevélyről vagy a Getéről lemenet, de még az utolsó 5 km-re is jut egy, ahol lefelé sem tudok gyorsabban menni, mint felfelé, és nagyon észnél kell lenni.
Ami a hátránya, hogy mivel nem körtúra (Budapest - Tata), futóként bonyolult a logisztika. És sajnos az ilyen hosszú túrák közül talán egyedüliként nincs csomagszállítás a célba, így az ember vagy visz magával mindent, amire a célban szüksége lehet - ezt a gyalogos túrázók simán megtehetik - vagy, mint én is és sokan mások, előző nap odaparkol Tatára a cél közelébe a "befutócsomagjával". Vagy autós kíséretet szerveznek maguknak, vállalva a Kinizsi Light minősítést (szervezők elnevezése).
Futást terveztem, ami mondjuk nálam 70-75 km kocogást jelent a teljes távból, és a jó időre tekintettel - 7-8 fokkal hűvösebb volt a szokásosnál - reálisnak tűnt egy 19-20 óra közötti teljesítés.
Az eleje relatíve nehezebb a teljes távhoz képest, a szintkülönbség egyharmadát leküzdjük a táv egyötödén. Sajnos a Pilis nyereg után (20 km), mire jöttek volna a jobban futható részek, előjött a szívritmuszavarom. Nem sikerült leállítanom, és tudtam, hogy így nem tudok végigmenni, mert sok nagy hegy van még, ahol felfelé ilyen állapotban nem tudok haladni.
Szóval megvizsgáltam, honnan tudok viszonylag könnyen visszajutni Tatára az autóhoz. Dorogot néztem ki (35 km), így oda még elvergődtem, és valami kocsmánál, ahol sok túratárs bandázott, megállítottam az órámat. Elsétáltam az 1 km-re lévő vasútállomásra, ahol a távolsági buszok is megállnak, másfél óra múlva jött a buszom.
Addig leültem.. fél órát beszélgettem egy vonatra váró helyi hölggyel (75) és kb. háromnegyed óra múlva elmúlt a szívbajom. Elgondolkodtam... 2x nem szokott egy napon belül eljönni a szívbaj... de még gyalogolva is beérhetek... bár necces lesz... de miért adnám fel, ha van esély a teljesítésre, az nálam nem opció - visszamentem hát pályára, és újból elindítottam az órát. De ezzel a közjátékkal sajnos kiesett 1 és 3/4 óra.
És hát nem mertem futni, gyaloglásra rendezkedtem be. Aztán a paradicsomi állapotok sem tartottak örökké, 6 órával később ismét bekattant a szívem. És ez sajnos már kitartott a végéig. De itt már nem volt lehetőség kiszállni. Az utolsó 9 órában így mentem végig, és csak a célban, evés közben múlt el.
4 kmh átlagsebességért is meg kellett küzdenem, a botokkal segítettem magam, így kevesebb energia kellett a haladáshoz.
De sikerült, az ellenőrző és frissítőpontokon csak 1-2 percet időztem, és még 2 hasmenés is belefért. (Pedig most szinte teljesen hanyagoltam az izot.)
És 3 kisebb és 1 nagyobb elkavarás. Szerencsére ez már a gerecsei részén történt, ahol a helyismeret miatt jobban tudtam korrigálni. A Bányahegyre pl. mintegy 3 km "saját" úton mentem, beletéve még 500 métert és egy kis szintet. Összesen 2 km plusz jött össze, így legalább tényleg megvan a százas.
Az öltözéket nagyon eltaláltam, sort + rövid póló végig. Bár volt a futóhátizsákban még egy póló, karszár, széldzseki, hajnalban sem volt rájuk szükség, nem ment 8 C alá a hőmérséklet és akkor már nem volt szél.
Régen megszokott büfé kitelepülések hiányoztak, de voltak újak. A péliföldszentkereszti büfé most nem volt nyitva, de Janos Nagy Szilitsan nullás hideg söre kárpótolt érte, ezúton is köszönöm János!
Azért tetszett... Bár most mindenem fáj, nem szoktam ennyit gyalogolni, de főleg a vállaim a sok botozás miatt, azzal toltam magam a nehéz időkben. Mondjuk úgy 12 órán át.
Megtapasztaltam, hogy gyalogolva milyen kevés energiabevitellel is lehet haladni. És hogy milyen a gyalogos szintidőért is küzdeni, amikor gyenge az ember.
Találkoztam ismerősökkel, szereztem új ismeretségeket, csapódtam-csapódtak hozzám kis szakaszokra.
További részletek a fotóknál.
Túrázás kis futással 101 km 3080 m szinttel.
